1900. április

Blogger: Kántor Judit

Már félórával előbb lassulni kezdett a forgalom, várakozón pillantgattunk fölfelé, kisebb-nagyobb csoportok tűntek föl az utcákon kisszékekkel, földön ülve, álldogálva. Még semmi sem történt, de a város zaja tompult, elcsöndesedett.

És eljött az idő! Mindenki feszülten figyelt - és nem történt semmi. A holdnak már takarnia kellene a Napot, biztosan teszi is, de egy kisgyerek nyűgösen toporog mellettem: Apa, azt mondtad, sötét lesz! Mikor?!

Azután elkezdődött. Először a fény színe változott meg, acélkék, fémes máz vonja be a házakat. Nem a megszokott alkony ez a maga vöröseivel és sárgáival, nem is a borús esték szürkesége; jeges és ijesztő. A nyugati ég sötétedik gyorsabban, közeledik a hold árnyéka. A keskeny sarló egyre vakítóbban ragyog az ibolyaszínű égen és a sötétség lassan körbezárja a Napot, már csak egy izzó szilánk.

A sötétség alatt a horizonton sárga és narancs fény dereng, ettől még mélyebb a homály.
A fénylő sarlóból csak ragyogó pontok maradnak - a hold legmélyebb völgyein áthatoló utolsó napsugarak. Feltűnik a hold kísérteties opálos sziluettje, gyűrűbe fogja az elsötétedett Napot. Az apró fénypöttyök még izzón fölragyognak, végül már csak egy marad, majd azt is elnyeli a végtelennek tűnő sötétség.

A Nap helyén egy hatalmas, fekete lyuk tátong, körülötte gyöngyházfényű derengés. A hiányzó nap helyett csak a bolygók és a csillagok ragyognak, sokkal fényesebben, mint eddig bármikor.
A hold árnyékában állunk, úgy tűnik, mindörökké.

Azután lassan megmozdul valami: a nyugati horizont lassan világosodni kezd, de Kelet felé a sötétség tovább mélyül. Megfordult velünk a világ, nem hiszünk a szemünknek. Hirtelen újra feltűnik egy fénypont a hold árnyéka körül, majd gyorsan követi a többi, végül előbújik a nap sarlója - mostmár megmozdulhatunk. A hold árnyéka előbb lassan, majd egyre gyorsabban tűnik el s eltűnik az acélkék árnyék is a házakról.

Mostmár újra ismerős a világ, holnap a Nap megint Keleten kel föl és a hold visszaváltozik napfaló szörnyetegből azzá, aminek szeretjük: romantikus sétáink őrzőjévé.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.